Árpád a punk
Árpád a punk
Cézár nyílj ki, mondta Brutus és belevágta a tőrt. Hátul Antoniusék összesúgtak: Ez már döfi. Egy katona sehogyan nem akart harcolni a légiósok ellen. Azok csodálkozva körbe veszik, de érdeklődésükre csak ennyit mond: Szabin vagyok.
És kezdődött a Kárpát medence története. Hun volt, hun nem volt. Élt egyszer Attila, aki egy hamis damaszkuszi pengét előrántva így kiáltott: Csoda szar vas! És lett lészen nosza. Kezdődött a magyar történelem megannyi huszárvágással és megannyi császár metszésével. Tas alkoss gyarapíts! Nem Tehetöm. Álmos vagyok. Ez Huba. És megkondultak a harangok és Örsbe szorult az öklük.
Sétálunk az Árpádok alatt, Géza kézben. István király vágtat fakón. Valaki rálő a tömegből, de Gellért kap a lövedék, s ő lőtt sebbel lobbal elillan. Országom egy hóhér! (Halotti beszéd…) Hej Magyar hon! Van sok rozsod, volt sok búzád, de nem volt több Árpád… Így halt ki az Árpád-ház…
Elpusztult az aranybullát tojó tyúk. Negyedik Béla aki korszerűsítette a közigazgatást, felszámolta a tatár járásokat, egyik nyilatkozatában emígyen szólott: Hej tatárok tatárok! Hoztok is, bifsztek is. Moldva csinált problémának hittük a török sereget is, de mikor Dugonics tituszt kapott, hát kitört a háború. Néhány végbéli vitéz felsóhajtott: Csak az a vég, azt tudnám feledni…
Győzött a Dózsa, győzött a Dózsa! Tegnap a parasztok felkeltek! Megreggeliztek, majd kiegyenesített kaszáikkal üldözték Zápolyát, akit egyébként még veszett kutyák falkája is üldöz. Több is veszett Mohácsnál. A törökök persze tudták, hogy a fáknak melyik oldala Mohács… II. Lajos maga itta meg a cselének a levét. Földet osztottak. Mindenki kapott egy fél holdat. Az ország három tagba szakadt. Megtanultunk Isztambul, de Gül babát türbe csalták.
Húzd rá kóczi! Ne Thököly! Nem oda Buda! Kiabáltunk, persze ekkor Buda már rég oda volt. És Salamon töke Mária Terézia kezébe került. De kifogjuk a bécsi szelet a vitorlájukból. Persze Szilágyi Erzsébet ekkor már a fasorban sem volt.
Folyt a világtörténelem is. Bocsánat, elveszett az egész Spanyol hajóhad? Nem, csak a harmada. Bléket kaptak. Egy bizonyos Nagy Katalin nevű cárnő
így szólott: Elnézést uraim mennem kell, Szentpéter vár. Ha ott lett volna egy bizonyos Vlagyimir Iljics, csak ennyit mondott volna: Jól illik ez a len ing rád.
Egy Napóleon nevű császár nem dupla Nelsont rendelt, mondván Korzika vesém. De holló hollónak nem kaparja ki a gesztenyét, mikorra a helyzet tarthatatlanná vált, hát megkérdeztük: Gyalog megyünk, vagy szabadok, s minthogy a válasz jól hallható igen volt, így kérdést nem képezett a cselekedendő irány. Rohantunk a forradalomba, s mikor a közepére értünk, rémülten láttuk, hogy már csak kifelé vezet az út. Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a régi mente… Újat húztak, de valahány csepp esett rája, annyi áldás szájon vágta.
Kossuthból cigaretta lett. Széchenyi lánchídként végezte a Duna két partja között. Bem apó bemondta az ultimátumot… és mindenki előtt világos lett. S a kiegyezés után az ország a milleneumra készült. Megkérdeztük a császárt: Hát assziszi szent Ferenc, hogy ez így jó lesz?
Matahari tárgyalásán a védő így fordul az esküdtekhez: Uraim. Mentsék fel szegény kémet. A háború, ha nem is éppen hiro-simán, de befejeződött.
Egy bizonyos Joszif Sztálin a balti népekhez intézett beszédében ekképp szólott: Akinek az Isten észt adott, adjon hozzá Litvánt is! És ez így is Lett. Kínában megjelenik az első német nyelvű napilap, a Mao cejtung.
Kezdődnek az ötvenes évek… Új tendenciák jelentek meg az amatőrszínjátszásban. A darabokat a vasfüggöny mögött játszották. Egy horgászversenyen valaki kifogta az úttörők tizenkét pontyát. Rákosi Mátyás mindent beismer: Elvtársak, hajszál híján kopasz vagyok! Nem Mindszenti ami fénylik! Magyar Rádió, Budapest. 1956. október 22. Jóestét kívánok! 1956. október 23. Jóestét Ivánok!
S mi büszke Magyarok! Büszkék vagyunk tudósainkra. Bánki Donát rekesztett, Csonka Magyarország. Kandó Kálmánnak köszönhetjük, ha néhanapján nagymamáinkat a Batthyány téren elragadja a HÉV! (Magyar találmány a lidércnyomás mérésére kifejlesztett Manó méter is.) Sűrű sötét Erdély! Dühöng a déli széle országunknak. Határainkon túli határaink vannak… Nincs Kárpátlás?! A disznó, öbölbeli amerikai zsoldosok így kiáltoznak: Castrót akarok kötni! Castrót akarok kötni mert nem árt a biztosítás! Mindenesetre már Madame Curie is csodálkozott az urán!
forrás: az Internet meghatározhatatlan, sötét bugyrai
