Ocskó Zoltán

Bosznia-Hercegovinában, Čitluk község déli részén, Mostartól 26 km-re délnyugatra található Međugorje, Dél-Európa legismertebb és leglátogatottabb egyházközsége és zarándokhelye. A nagy nyilvánosság 1981. június 24-én hallott róla először, amikor hat fiatal (két fiú és négy lány) tanúsította, hogy Međugorje egyházközség területén levő Bijakovići faluban megjelent nekik a Boldogságos Szűz Mária. Röviddel ezután a világ minden tájáról tömegesen érkeztek ide a zarándokok, kíváncsiskodók és turisták, ami gyökeresen megváltoztatta e karsztos vidék katolikus egyházközségének életét. Felmérések szerint a jelenések kezdete óta mintegy 25 millió hívő és turista volt Međugorjéban. Kis csapatunkkal e zarándokok népes táborához csatlakoztunk július 5 – 9-ig a bordányi plébániáról.

A zarándoklás általános vallástörténeti jelenség. A vallásos emberek azért vállalkoznak a zarándoklatra, mert hisznek abban, hogy az Isten létét és közelségét a szent helyen jobban meg lehet tapasztalni. Manapság a zarándoklat a lelki megújulás egyik eszköze. A zarándoklaton és a zarándokhelyen a résztvevők Isten szavának hallgatása, a több és buzgóbb egyéni és közösségi imádság, a szentségek és a liturgiában való részvétel, és az egyház közösségének megtapasztalása által megerősödnek és megújulnak a hitben.

A közösség megerősítő erejét tapasztalhattuk meg a péntek reggeli keresztúton, mely a Križevac hegyének csúcsára (448 m) állított kereszthez vezetett fel bennünket. Ez a - talapzatával együtt 14 m magas - kereszt, amit 1933-ban jézus halálának 1900. évfordulójára emeltek tartalmazza Krisztus keresztjének egy darabkáját is. Ezen a keresztúton részt vettek az éppen akkor ott lévő papi lelkigyakorlatot tartó mintegy 600 pap mellet a jelenlévő zarándokok is, köztük az a Vajdasági csoport Adáról, akikkel közösen vettünk rész a zarándoklaton. A sziklás hegyoldalon imádkozva, elmélkedve, egymást segítve mentünk fel a keresztúton Krisztus keresztjéhez, hogy ott leborulva imádkozzunk.

Látni ezeket az embereket, papokat és zarándokokat együtt imádkozni sok nyelven, de egy akarattal, felsegíteni egymást a sziklákon, a karonülő gyermektől a bottal menni is alig bíró idős nénikéig – szavakkal le nem írható lelki élményt jelentett mindannyiunk számára.

A keresztút után a kápolnában részt vettünk egy magyar nyelvű misén, ahol más, szintén magyar csoporttokkal együtt imádkozhattunk.

A déli nagy melegben a szálásunkon tartott szieszta után vacsora, utána kezdődött az esti program. Rózsafüzér, szentmise, majd az esti szentségimádás. Elég ritkán adatik meg az az élmény, hogy olyan szentmisén vegyünk részt, amelyet kb. 600 pap közösen celebrál.

Szombaton reggel a megjelenés hegyén felállított Szűz Mária szoborhoz zarándokoltunk fel. A sziklák között vezető utat a rózsafüzér stációi szegélyezik. Kozma Róbert atya vezetésével, az adai csoporttal együtt, a rózsafüzért imádkozva jutottunk el a Szűzanya szobrához. Utána az adai papok közös szentmisét tartottak. A szentmise végén, mikor anyaországi és határon túli magyarok együtt imádkoztunk nemzetünk felemelkedéséért, és közösen énekeltük a Boldog asszony anyánkat, mindnyájunknak könnyes lett a szeme.

Vasárnap a reggeli szentmise után elbúcsúztunk a Szűzanyától és Međugorjétól. A hazafelé vezető úton már egy kicsit turisták is lettünk. Megcsodáltuk a Kravica vízesést, majd Mosztárban az öreg-híd lábánál lévő bazárban is bóklásztunk.

A zarándok magával viszi a szent hely lelkületét, a zarándoklat élményeit. Lélekben megtisztulva, bűneitől megszabadulva tér haza, jobb akar lenni, és jobbá szeretne tenni másokat is. A hívek közösségében megtapasztalhatja Isten létét és jelenlétét. Remélhetőleg a zarándoklatok segítenek bennünket keresztény életutunk megújításában. Mindenesetre alkalmat adnak arra, hogy átéljük életünk zarándok jellegét, és lehetőséget adnak arra, hogy megváltozott szívvel térjünk vissza a mindennapi életbe.